Érdekességek
Együttérző, együttMűködő Kommunikáció Varga István, 2011. október 31., 13:38
https://www.facebook.com/note.php?note_id=268177136558022
Mindennapi életünkben számtalanszor nézünk szembe olyan helyzetekkel, amikor felvetődhet bennünk a kérdés:
…Hogyan érvényesíthetném magamat?
…Hogyan oldhatnám meg konfliktusaimat?
…Hogyan értsem meg, mi van a másikban?
…Hogyan teremthetnék harmóniát életemben?
…Hogyan tölthetném fel erőforrásaimat?
Az EMK segítségével egy olyan nyelvet sajátíthatunk el, amellyel feloldhatjuk a nehéz helyzetekre jellemző gondolkozási mintáinkat, kommunikációs blokkjainkat. Lehetőségeket teremthetünk arra, hogy felszínre hozzuk értékrendünket, miközben mások szükségleteit, értékeit is becsben tartjuk. Kölcsönös tiszteleten alapuló, hatékony, eredményes kommunikációt kezdeményezhetünk, és feloldhatjuk a konfliktus helyzeteket.
...
Az EMK olyan eszköz, amely mindenki számára hozzáférhető, elsajátítható. A kulcs az empátia — a beleérzésen alapuló megértés — és az őszinteség. Ezzel a tudatossággal elkerüljük a gondolkodásunkban gyakran alkalmazott ítéletet, diagnózisalkotást és értelmezést. A hibáztatás, a bűntudat és a szégyen helyét felelősségvállalás és együttérzés veszi át.
Azt szokták mondani, „számolj tízig, mielőtt cselekszel”. Tekinthetjük az EMK folyamatát e népi bölcsesség egy változatának. A tízig számolás helyett négy lépést teszünk gondolatban és/vagy kimondott szavakkal:
1) Mi történt, mit figyelek meg – az adott élethelyzetben és a gondolkodásomban?
2) Mit érzek, amikor ez történik és amikor így gondolkodom?
3) Milyen erőforrásom, szükségletem hiányát vagy kiteljesedését érzékelem?
4) Milyen konkrét fizikai lépést tehetek vagy kérhetek magamtól és/vagy a másik embertől?
( és + 1 lépés: lehetőség szerint valamivel - aminek ő igazán örül, lásd öt szeretetnyelv című jegyzetemet - Varga István ( Pisze ) itt a Facebookon - megjutalmazni magamat, vagy a másikat )
Az EMK tudatossága segítségünkre van:
- feszültségek, problémák és konfliktusok megoldásában,
- minden résztvevő számára legelőnyösebb választások megszületésében,
- harmonikus emberi kapcsolatok kialakításában, fájdalmas érzések feloldásában,
- érzelmeink (mint például, az öröm és a bánat) és értékeink (mint például, az autonómia, a megbecsülés, a nyugalom) egyre teljesebb megélésében — ezáltal a bennünk áramló élet egyre teljesebb megélésében
- a őszinte „igen” vagy „nem” döntések kimondásában
- bensőséges, mély kapcsolatok kialakulásában,
- kérések kifejezésében, mindkét fél szabad akaratának tiszteletben tartásával
- az életet tápláló hála és a köszönet maradéktalan kifejezésében
- az élet apróbb-nagyobb tanulási lehetőségeinek hatékony megélésben.
„AZ ÉLETEMET EGYÜTTÉRZÉSSEL AKAROM FELTÖLTENI, OLYAN ÁRAMLÁST ELINDÍTANI KÖZTEM ÉS MÁSOK KÖZÖTT, AMELY EGYMÁS SZÍVBŐL JÖVŐ MEGAJÁNDÉKOZÁSÁN ALAPSZIK." Dr. Marshall B. Rosenberg
Az átéléssel létrejött kapcsolat első összetevője, ami Martin Buber szerint, két emberi lény által a legdrágább egymásnak adható ajándék: a jelenlét. Teljesen tedd magadévá a másik emberben az adott pillanatban jelenlévő érzéseket. Ne gondolj arra, mit fog mondani legközelebb, vagy hogy mi történt a múltban. Ez egy olyan ajándék, amiért meg kell küzdened, mert azt jelenti, hogy semmit sem hozol magaddal a múltból. Még az erről az emberről a múltban kialakított képet is az itt-és-most átélt élmény segítségével alakítod ki.
A kommunikáció, amely által emberi lényként a legtöbbet adhatjuk egymásnak, a kapcsolatok és a konfliktusok megoldásán túl egy együttérzésen és együttműködésen alapuló élet jövőképét kell, hogy elénk vetítse. Ez az Erőszakmentes kommunikáció
(EMK) . Azok az emberek, akik alkalmazzák, hamar megtapasztalják, hogyan alakítja át az emberi érzékelés minden területét, a mély belső érzésektől, a mindennapi kapcsolatokon át a világ egészéig.
Még több infó: www.emk.hu
Tehát összefoglalva: az EMK modelljében minden ember szükségletekből épül fel; e szükségletek – attól függően, hogy ki vannak-e elégítve vagy nincsenek – jó vagy rossz érzéseket eredményeznek; a szükséglet kielégítése szempontjából releváns körülményeket a megfigyelés segítségével azonosítjuk; a szükséglet kielégítésére kínálkozó – elvileg számtalan – megoldásból a kérés segítségével választjuk ki a számunkra megfelelőt.
....
E modellben a szükséglet olyan, mint a kétállású villanykapcsoló: egy adott pillanatban vagy ki van elégítve, vagy nincs. (Több lehetőség nincs.) A kapcsoló mindkét állása valamilyen érzést eredményez. Ha a kérdéses szükséglet ki van elégítve, akkor jó érzést, ha nincs kielégítve, akkor rossz érzést. Mind a pozitív, mind a negatív érzéseket változatos neveken illethetjük, és önmagunk, illetve a másik ember jobb megértését elősegíti, ha fejlett szókincs áll rendelkezésünkre az érzések megnevezésére. A modell lényege azonban ennyi: Ha a szükséglet a) ki van elégítve, az jó érzést okoz, ha b) nincs kielégítve: az rossz érzést okoz.
A szükségletek természetesen nem az űrben lebegnek, hanem valamilyen módon az anyagi és társas környezetben jelentkeznek, s ott nyernek vagy nem nyernek kielégülést. Annak feltérképezésére, hogy egy szükséglet milyen konkrét körülmények között jelentkezik érezhető módon, a megfigyelés szolgál. Az EMK modelljében a megfigyelés azt az objektív segédeszközt, azt a szitát jelenti, amelynek segítségével szét tudjuk választani a lényegest a lényegtelentől. Lényeges az, aminek van köze az adott szükséglet kielégítéséhez, lényegtelen az, aminek nincs köze hozzá.
Mivel a rossz érzés nem jó, az emberek motiváltak arra, hogy elmulasszák. Ha tehát akár önmagunkban, akár másban fölfedezünk egy kielégítetlen szükségletet (amely, mint már tudjuk, rossz érzést okoz), akkor valószínűleg szeretnénk azt valamilyen módon kielégíteni. A „valamilyen módon” kitétel arra vonatkozik, hogy ugyanazon emberi alapszükségletnek számos kielégítési módja lehet – ahogy egy villanykapcsolót is át lehet pöccinteni a másik állásba egyetlen ujjal, egy másik ujjal, több ujjal, tenyérrel (mindezt kesztyűben vagy anélkül), továbbá orral, lábbal, fejjel, valamint bottal, mobiltelefonnal, véres késsel, franciakenyérrel vagy bármi más eszközzel. E konkrét megoldások közül az egyik embernek az egyik megfelelő, a másiknak a másik (és lehet, hogy az egyik számára a másik megoldása visszataszító és elfogadhatatlan). A lényeg a kapcsoló átpöccintése, vagyis a szükséglet kielégítése. Amikor ezen átpöccintés módjára határozott, konkrét javaslatot teszünk, az EMK modelljében ezt nevezzük kérésnek.